Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezüst híd

2013.03.07

ezust_hid.jpg 

Ezüst híd

Lassan bukik le a Nap a tó mögött,
mint magányos kő, a hegyről legördült,
S messze, a kopasz téli fák fölött
a szél fáradt zenét hegedült...

A víz hártyás, alig-alig fodrozódik,
Felszínén az utolsó napsugár elcsúszik.
Metsző szél rohan a tavon át,
S a mélyben egy halraj úszik át...

Csendesen, észrevétlen úsznak,
Ki tudja merre, hová indulnak,
hisz a tó sem végtelen, de itt élnek,
S ki vannak téve minden tavi-szeszélynek.

Tudják, hol vannak az áramlatok,
hol ülnek hattyúk a vízen kecsesen,
hogy merre vannak kis kavics-járatok,
s hol hullámzik a víz halkan, észrevétlen.

Este van, a Hold tölti be az eget,
S a szél megdermeszti a jeget.
Csendes minden a környéken,
de lent a mélyben ünnep van készülőben...

A Hold már az úr, magasan jár az égen,
Lubickol a tó az ezüstös fényben.
A halak végre meglelték, mit kerestek,
az ezüst hidat, mit a Hold a vízre eresztett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.